Idült mozgásszervi eredetű fájdalmak kezelése

A keresőképtelenséget okozó betegségek között a mozgásszervi betegségek hazánkban a harmadik leggyakoribb helyet foglalják el, a rokkanttá minősítettek kb. 10-12 %-a szenved mozgásszervi betegségben.

A mozgásszervi betegségek kivizsgálása és ellátása során, beleértve a családorvosi és a szakintézeti ellátást is, gyakori a nem megfelelő fájdalomanalízis és a nem adekvát gyógyszeres terápia miatti ineffektív fájdalomcsillapítás: vagy nem megfelelő mértékben, vagy egyáltalán nem csillapítják a fájdalmat, a tartós fájdalmak esetén a rendszeresen szedett gyógyszerek mellett előfordul epizódikus, „csillapíthatatlan” fájdalom.

Az erős, intenzív fájdalom, mint önmagában a fájdalom, szubjektív panasz, melyet akkor tekinthetünk „elviselhetetlennek”, ha meghaladja a beteg fájdalominger-küszöbét.

Bevezetés

A mozgásszervi betegségek a mozgásszervek fájdalmával, alakváltozásával és mozgáskorlátozottságával járhatnak együtt, gyakran más szervek, szervrendszerek betegségei is mozgásszervi tüneteket okozhatnak.

Hazánkban legalább 1-1,5 millióan szenvednek ún. kopásos, meszesedéses csont- és ízületi betegségben, legalább nyolcszázezren csontritkulásban és körülbelül százezren idült gyulladásos mozgásszervi betegségekben. Radiológiai vizsgálatok alapján hazánkban becslések szerint évi 350 ezer ún. összenyomatásos csigolyatörés fordul elő, és mintegy évi 15 ezer csuklótörés hátterében szerepel a csontritkulás.

A klinikai tüneteket vagy a működészavarokat okozó, kiváltó tényező lehet közvetlenül intraarticularis vagy extraarticularis, illetve származhat az ízületet körülvevő lágyrészekből, a musculoskeletalis és neurovascularis struktúrákból.

A mozgásszervi betegségeket a klinikai kép alapján a következő főbb csoportokba sorolhatjuk:

– degeneratív csont- és ízületi betegségek (osteoarthrosisok)

– a csontok és ízületek ásványi anyagcsere-betegségei (osteoporosis, osteopenia)

– gyulladásos reumás betegségek (inak, szalagok, izmok és ízületek gyulladásai)

– lágyrész-reumatizmusok (kéz-váll szindróma, tendovaginitisek, bursitisek, periarthropathiák)

A mozgásszervi fájdalmak időbeliségét tekintve megkülönböztetünk akut és idült, az idültön belül perzisztáló és epizodikus fájdalmakat.

Aktuálisan nem rendelkezünk univerzális és specifikus fájdalomcsillapító készítménnyel, mivel a fájdalom mechanismusa és eredete is többféle lehet.

Az intervencionális beavatkozások közé soroljuk a különböző, intermittáló vagy folyamatos idegblokádokat, mely során az érintett idegi struktúrák megfelelő pontjához juttatunk be gyógyszereket egy vagy több alkalommal, esetleg kanül behelyezésével kúraszerűen, pl. epiduralis analgaesia. Ezek a beavatkozások gyakran röntgen, ultrahang, esetleg CT irányításával történnek. A bejuttatott gyógyszerek időlegesen vagy tartósan blokkolják az ideg működését, ezáltal a fájdalom érzet bejutását a központi idegrendszerbe, azaz fájdalomcsillapító hatásúak. Bizonyos fájdalmak esetén azonban pont ellenkezőleg, annak van fájdalomcsillapító hatása, ha a megfelelő idegi struktúrákat nem gátoljuk, hanem ingereljük. Szintén ide sorolhatók a bizonyos fájdalmakban fájdalomcsillapító hatású, helyi röntgen besugárzások, vagy az újabban egyes, fájdalmas csontmetasztázisok esetén sikerrel alkalmazható radioizotópterápia is.

Kiemelt szerepe lehet chronicus fájdalmak esetén a beteg által vezérelt fájdalomcsillapításnak (patient-controlled analgesia, PCA). A beteg speciális pumpa segítségével a fájdalomtól függően önállóan adagol intravénásan vagy epidurálisan analgetikumot.

A mozgásszervi fájdalmak nem gyógyszeres csillapításában fontos szerepe van a komplex fizioterápiás kezeléseknek, a magnetoterápiának, a pulzáló szignál-terápiának (PST), az ultrahang- és lézerterápiának, a gyógymasszázsnak, gyógytornának, különböző hagyományos és alternatív mozgás- és masszázsterápiáknak (pl.: thai- és shiatsu-masszázs, nyirokmasszázs), gyógy- és termálfürdős kezelésnek, relaxációs módszereknek.

Az elektroterápiát már az ókorban is alkalmazták. Rájöttek, hogy az elektromos halak bizonyos betegségeket gyógyítanak. A villamosság felfedezése után az 1800-as években ismerték fel, hogy az elektromos áram energiáját miként lehet gyógykezelésre alkalmazni. A TENS (transcutaneuos elektrical nerve stimulation) módszert, ami bőrön át történő idegi ingerlést jelent, a hatvanas években két angol orvostudós – Melzack és Wall – dolgozta ki. Megfigyelték, ha a gerincvelő hátsó szarvában lévő vastag idegrostokat elektromos árammal ingerlik, egy „telítettségi” állapotba kerülnek, nem tudják fogadni a perifériákról érkező fájdalomingereket, ezáltal megszűnik a fájdalomérzet.

A módszer alkalmazására ma már rendelkezésre állnak komputervezérlésű, miniatürizált TENS készülékek, amelyekkel mozgásszervi megbetegedéseket, gerinc és izomfájdalmakat, izomgörcsöket lehet kezelni, de alkalmas sportsérülések gyógyulásának gyorsítására, érszűkület kezelésére, daganatos betegek fájdalmainak csillapítására, agyvérzés utáni bénulások hatékony kezelésére is.

Az alternatív kezelések közül kiemelt az akupunktúra, homeopátia, a neurálterápia, reflexológia és a hagyományos kínai orvoslás jelentősége is, melyek a fájdalmat holisztikus szemlélet alapján értelmezik és kezelik azt.

A kineziológia „one brain” módszerének segítségével megszüntethetőek azok a negatív érzelmek, amelyek a fájdalmak és betegségek mögött, a tudatalattiban rejlenek, megbújnak.

Egyes nyugat-európai országokban a biofizikai orvoslás is egyre nagyobb teret nyer a fájdalomcsillapításban, hazánkban jelenleg a jogi szabályozás megteremtése folyik ezen területen. Kiemelendő a fájdalomcsillapítás szempontjából a bio-feedback- és a biorezonancia-terápia-módszerek alkalmazása.

A fájdalomcsillapító gyógyszerek között nem kábító (ún. nem szteroid gyulladásgátló, izomlazító készítmények) és kábító fájdalomcsillapítókat különböztetünk meg.

A fájdalmat már a legrégibb időkben is megpróbálták a primitív népek varázslói, boszorkányai, gyógyítással is foglalkozó papjai csillapítani. Egyszerre használtak növényi főzeteket és varázslatot, azaz betegeiket gyógyszerrel és szuggeszcióval kezelték. A gyógynövények közül általában a beléndeket, a mandragórát, a fehér ürömöt és a borókát használták. Ezek rendelkeztek valamiféle bódító, nyugtató, altató hatással ugyan, de egyik sem csillapította a fájdalmat.

A nem kábító fájdalomcsillapítók egy része orvosi vény nélkül is kapható, amely sok veszélyt rejthet magában, beleértve az öngyógyszerelés veszélyeit is.

A kábítószer (narkotikum) kifejezést széles körben és nem megfelelő értelemben használják laikus, törvényi és tudományos körökben egyaránt. Egyesek a szót olyan drogok azonosítására használják, melyek bódulatot, érzéketlenséget vagy alvást váltanak ki, mások a kifejezést a „függőséget kiváltó szerre” ekvivalens értelemben használják. A törvényben pedig gyakran használják a „kábítószer” kifejezést minden olyan drogra, amelynek feltételezett veszélyes hatása van (pl. a törvényi szabályozásban a marihuana vagy a kokain gyakran az ópiátokkal együtt, „kábítószerként” szerepelnek, annak ellenére, hogy csak kevés, az igazi kábítószerekkel közös tulajdonságuk van).

A kábító fájdalomcsillapítók legismertebb képviselője a morfium, melyet más hatóanyagokkal együtt a mák tejnedvéből, az ópiumból állítanak elő. Az ópiumot már az ókorban is ismerték, s a jelek szerint először Kis-Ázsiában használták. Valószínűsíthető, hogy az ópiumot a sumérok már 5000 évvel ezelőtt használták, s ők adták át ismereteiket a többi népnek. Az Assurban talált – a világ legrégibb gyógyszerkönyvének tekinthető – agyagtáblák alapján feltételezhető, hogy az asszír birodalomban széles körben használták gyógyszerként az ópiumot, és innen terjedt tovább Egyiptomba, Görögországba és Perzsiába.

A morfiumot 1805 óta ismerjük, nevét Morpheusról, az álmok görög istenéről kapta. A felfedezését követően azonnal felkeltette az orvosok figyelmét, mely érdeklődés még fokozódott, amikor sikerült injekciós készítmény formájában is előállítani. Csakhamar kiderült, hogy – különösen injekcióban adva – fájdalomcsillapító, köhögéscsillapító és altató hatása sokszorosan felülmúlja az ópiumét.

A kábító fájdalomcsillapítók alkalmazása közismert a rosszindulatú daganatos betegségben szenvedők kezelésében, fájdalomcsillapításában.

A kábító fájdalomcsillapítók kizárólag orvosi vényre adhatóak ki a gyógyszertárakban. Napjainkban a leghatásosabb készítmények az idült és intenzív mozgásszervi eredetű fájdalmakban, sajnos rendelésüket a tapasztalatok szerint az előítélet, a hiányos tudás, a félelem sokszor akadályozza.

A magyar társadalombiztosítás a betegek felé fennálló régi adósságát rendezte azzal, hogy március 1. óta immár nemcsak onkológiai, hanem reumatológiai betegségekben is (90%-os) támogatással rendelhető a tapasz formában elérhető kábító fájdalomcsillapító, szakorvosi javaslatra, azonban az első felírást követően már háziorvosi rendeléssel és ellenőrzés mellett.

A kábító fájdalomcsillapítót tartalmazó tapasz cseréjét akár maga a beteg vagy hozzátartozója is elvégezheti, ezáltal tehermentesíti az alapellátást (a kábító fájdalomcsillapító-injekciók beadását egyébként a beteg otthonában történő kiszállások során végző orvosokat, nővéreket, ügyeleti szolgálatot), csökkenti a költséges kórházi felvételek gyakoriságát. Mindez azzal is együtt jár, hogy a krónikus beteg kevésbé vesz el orvos-egészségügyi kapacitást a sürgősségi betegellátástól.

Mivel a tapasz cseréjére csak 72 óránként van szükség, a tapasztalatok szerint ezen alkalmazási mód a betegeknél nem erősíti a betegségtudatot, amely minden krónikus betegség esetén az egyik legfontosabb szempont a gyógyszeres kezelés mellett.

A kábító fájdalomcsillapítót tartalmazó tapasszal folytatott vizsgálatokból kitűnik, hogy hatásos a mozgásszervi fájdalmak kezelésében, rövid távon és tartósan is effektív, jó tolerabilitása az életminőség jelentős javításával együttesen hozzájárul az erős, intenzív mozgásszervi fájdalmak csillapításához, jelentős fájdalom-redukciót lehet vele elérni, csökkenthető a fizikális és mentális distress.

A nem egy orvoskollégában meglévő félelem a hozzászokástól a több ezres betegmintán való vizsgálatok során sem igazolódott, a fájdalomcsillapító hatás elérését követően az elhagyás könnyen ment, tekintettel a kisebb adagokra és a rövid ideig tartó alkalmazásra, illetve arra, hogy a teljes hatás beállta olyan hosszú időt vesz igénybe, hogy a pszichés függőségnek szinte nincs módja kialakulni.

A csont- és ízületi betegségek többsége ma még nem gyógyítható jól. Az orvosi segítség így nagyrészt a mozgáskorlátozottság és fájdalom enyhítésére irányul. A fájdalomcsillapítás minden orvos alapvető és egyik legfontosabb tevékenysége és egyben kötelessége is, mely esetében számos modern, hagyományos és komplementer orvostudományi módszer rendelkezésre áll.

Alapos szakorvosi vizsgálat + hatékony kezelés

Bármilyen jellegű panaszokat vagy tüneteket csak úgy szabad, és lehet hatékonyan kezelni, ha tudjuk azoknak a kiváltó okát.

Ezért fontos, hogy bármilyen jellegű panaszok vagy tünetek esetén mindig forduljunk szakorvoshoz, ahol a megfelelő kivizsgálást követően (panaszok és tünetek elemzése, értékelése, általános orvosi és szakorvosi fizikális vizsgálat, laboratóriumi vizsgálatok, MRI, kiegészítő vizsgálatok) személyre szabottan lehet a megfelelő kezelést összeállítani.

A tüneti kezeléseken túl rendelkezünk oki kezelésekkel is, melyek az alapbetegségtől függenek.

Manapság számos olyan, nem műtéti terápiás lehetőség biztosított, amellyel a panaszok és a tünetek megszüntethetőek és az alapbetegség is kezelhető.

Centro – Medical Egészségügyi Központ – 20 éve az egészség szolgálatában

Egészségügyi Központunk fő profilja a mozgásszervi és idegrendszeri betegségek, illetve differenciál-diagnosztikai problémák gyors és szakszerű kivizsgálása és kezelése. Számos olyan modern terápiás eljárással rendelkezünk (melyekről részletesen olvashat honlapunkon), melyek kombinációjával, nem műtéti módszerekkel jól kezelhetőek az ilyen állapotok.

További információkat talál az egészséges életmódról, anatómiáról, élettanról, betegségekről, vizsgálati módszerekről a „Tájékoztatók” címszó alatt.

Térítési és szolgáltatási díjainkat megtalálja az „Árak” címszó alatt.

Amennyiben kérdése van, vagy időpontot szeretne egyeztetni, kérjük hívja központunkat, ahol készséggel állunk rendelkezésére!

A fizikoterápiás kezelésekre kizárólag írásos szakorvosi javaslattal lehet bejelentkezni, melynek tartalmaznia kell a diagnózist (kórismét), illetve a kért fizikoterápiás kezelést. Amennyiben ilyen nincs, a fizikoterápiás kezelés előtt központunkban szakorvosi vizsgálat elvégzése kötelező. Nem vállalunk a páciens által véleményezett diagnózis alapján kezelést, nem végzünk kizárólag a páciens kérése alapján kezelést.