lCentro-Medical Szakorvosi Magánrendelő MRI vizsgálat, Ultrahang vizsgálat - Diagnosztikai Magánrendelő

Egy kis anatómia - Nemi szervek

A női nemi szervek anatómiája és élettana
 
A méhkürt vagy petevezeték (tuba uterina) kb. 10-13 cm hosszúságú, csillószőrös nyálkahártyával bélelt, izmos falú cső, a méh üregét köti össze a petefészek felső felszínével, azonban azzal nincs közvetlen, szoros kapcsolatban. A női hasüreg tehát nem zárt tér, hanem a méhkürt nyílásán keresztül közlekedik a nemi szervek üregével, és ezáltal a külvilággal is.

A méh (uterus) körteidomú, üreges, tömör falú simaizomszerv, mely a hashártya alatti térben foglal helyet. Fő részei a méhtest (corpus uteri) és a méhnyak (cervix uteri). Üregét a méhnyálkahártya (endometrium) béleli, falának legnagyobb részét a méhizomzat (myometrium) képezi, kívül a hashártya (perimetrium) borítja. A méhnyak nyálkahártyájának mirigyei nyákszerű váladékot termelnek, mely csap alakjában kitölti a méh nyakcsatornáját. Bár ez a nyákcsap meglehetősen tömör, mágis átjárható a hímivarsejtek számára.

A petefészek (ovarium) páros, zöldmandulához hasonló idomú és nagyságú mirigyes szerv. Belső állományát sejtszegény kötőszöveti állomány, illetve petefészektüszők alkotják (folliculus), melyekben a petesejt (oocyta)található, és melyek az agyfüggelék mirigy (hypophysis) által termelt ható hormon (FSH: Folliculus Stimuláló Hormon) hatására érésen mennek át, illetve a tüszők a hormon hatására női nemi hormont (ösztrogén) is termelnek, mely a másodlagos női nemi jellegek kialakulásáért felelős.

A petesejt érése és a tüsző megrepedése (ovuláció) az agyalapi mirigy által termelt ható hormon hatására (LH: Luteinizáló Hormon) következik be, melynek során az érett petesejt kijut a szabad hasüregbe. Innen a méhkürt (petevezeték, tuba uterina) petefészek felső pólusára visszahajló hasüregi nyílásába jut, majd ezen keresztül megkezdi vándorlását a méh ürege felé. A megrepedt tüsző helyén hormontermelő szerv alakul ki, melyet sárgatestnek (corpus luteum) hívunk, hormonja a sárgatesthormon (progeszteron). Ha a tüszőből felszabadult petesejt nem termékenyül meg, a sárgatest mintegy tíz napig fejlődik, majd sejtjei elfajulnak, nem fog elég hormont termelni, és a pete befogadására elkészült méhnyálkahártya vérzés kíséretében lelökődik: menstruáció. Amennyiben a petesejt megtermékenyül, a sárgatest fennmarad, növekedni fog, tovább termeli a sárgatesthormont (ezért is hívják terhességmegtartó hormonnak is), majd amikor a méhlepény átveszi a hormontermelést, visszafejlődik. Az ovulációs ciklus átlagosan 28 napos folyamat, melynek során a különböző hormonhatások (ösztrogén és progeszteron) következtében a méhnyálkahártya megvastagodik (proliferációs fázis), kiválasztó fázisba jut (szekrációs fázis), ezt követi a fent említett méhnyálkahártya lelökődése (menstruációs fázis), majd a nyálkahártya állapota helyreáll (regenerációs fázis).

A hüvely (vagina) kb. 7-9 cm hosszúságú, izmos falú cső, mely megközelítőleg a medence tengelyében halad. A hüvely lefelé a kis szeméremajkak közötti hosszúkás üregbe nyílik. Nyílását szüzeken vékony nyálkahártyaredő, a szűzhártya (hymen) szűkíti.

A külső nemi szervekhez tartoznak a szeméremnyílás (rima pudendi), a kisajkak (labium minoris pudendi), a nagyajkak (labium maioris pudendi) és a csikló (clitoris).
 
A férfi nemi szervek anatómiája és élettana
A here (testis) páros, nagyobb szilvához hasonló szerv, mely a herezacskóban (scrotum) foglal helyet. A herén felső és alsó pólust lehet megkülönböztetni, felszínét erős, sima, feszes, fehér rostos tok veszi körül. Állományában herelebenykéket, kötőszövete állományt és herecsatornácskákat találunk. Fő feladatai a férfi nemi hormon (tesztoszteron) termelelése, mely a másodlagos férfi nemi jellegek kialakulásáért felelős, illetve a hímivarsejtek képzése (spermiogenesis), melyeket az agyfüggelékmirigy (hypophysis) által termelt ható hormonok (FSH: Folliculus Stimuláló Hormon és LH: Luteinizáló Hormon).

A mellékhere (epididymis) páros mirigy, mely félhold alakban öleli körül a here hátsó részét, feje a here felső pólusához rögzül. Az ondóvezeték (ductus deferens) kb. 45 cm hosszú, igen vastag falú cső, mely a herétől és a mellékherétől eltávolodva az ondózsinór (funiculus spermaticus) alkotásában vesz részt. Az ondóvezeték a lágyékcsatornán keresztül bejut a hasüregbe, majd egyesül az azonos oldali ondóhólyag (vesicula seminalis) kivezetőcsövével, és mint ondókilövellő csatorna (ductus ejaculatoricus) a dülmirigyet átfúrva nyílik a húgycsőbe. Az ondóhólyag, mint páros járulékos nemi mirigy, az ondó termelésében játszik szerepet: váladéka okozza az ondó ürítése után rüvid időre való megalvadását, amely azonban perceken belül oldódik.

A dülmirigy (prostata) páratlan, nagyobb szelídgesztenyéhez hasonló idomú és nagyságú, izmos tapintatú mirigyes szerv. A húgyhólyag alatt foglal helyet, hátsó felszíne a végbéllel érintkezik (orvosgyakorlati szempontból fontos ezen anatómiai helyzet a dülmirigy kitapintása során), elülső részén a húgycső halad át. A dülmirigynedv az ondó alkotásában vesz részt: a hímivarsejtek mozgását aktiváló és hígító szerepe van.

Számos apró járulékos nemi mirigy található még a húgycső nyálkahártyájának falában, illetve a medencefenék izomzatába ágyazottan.

A hímvessző (penis) végén nyílik a húgycső a külvilág felé, melyen megkülönböztetünk tövet (radix penis), testet (corpus penis) és makkot (glans penis). Felépítésében szivacsszerű testek (erectilis testek) vesznek részt, melyek messze hátranyúlnak a gáttájékra. Nemi izgalom hatására vérrel telnek meg, és ezáltal a hímvessző mind hosszban, mind vastagságban való megnagyobbodásával együtt járó merevedést (erectio) okozzák. A hímvessző csúcsán a bőr egy redő formájában visszahajlik a makk mögötti barázdához: ez a fityma(preputium). Nyugalmi állapotban a hímvesszőn kevés vér áramlik át. Nemi izgalomkor a hímvessző verőerei kitágulnak, a vérbeáramlás fokozódik, mely a hímvessző szivacsos testeit feltölti, ugyanakkor a gyűjtőerek által elvezetett vér mennyisége csökken, a vér be tud áramlani a hímvesszőbe, de el alig. Ez okozza a merevedés folyamatát. Az ondónak a húgycsövön való kilövellését (ejaculatio) a gátizmok reflexes ritmusos összehúzódása segíti elő. A nemi izgalom megszűntével a hímvessző ereinek feszülése helyreáll, a vér fokozatosan elvezetődik a gyűjtőereken keresztül. Ezen folyamatok irányítását a vegetatív idegrendszer végzi: a merevedés paraszimpatikus, a kilövellés szimpatikus idegrendszeri szabályozás alatt áll.

További információkat talál az egészséges életmódról, anatómiáról, élettanról, betegségekről, vizsgálati módszerekről a "Cikkek/Rovatok" címszó alatt.

Térítési és szolgáltatási díjainkat megtalálja az "Árak" címszó alatt.

Amennyiben kérdése van, vagy időpontot szeretne egyeztetni, kérjük hívja rendelőnket, ahol készséggel állunk rendelkezésére!